1. történet
Egyszer volt egy musztáng ménes.Egy szép tavaszi napon születetett egy csődörcsikó.Nem láttam még hozzá hasonlót.Hát róla szól történetem.
Szegény árva hiába nyerített,szaladgált össze-vissza nem találta a családját.
Napok teltek el és a csikó nagyom legyengült.De arra sétált egy lány és az apja.
Az apjának Ben a neve és lovardája van.A lány 16 éves,és a neve Helena.
Meglátták a legyengült csikót aki már nem is volt olyan szép,sőt!Csúnya lett így egyedül,soványan.
-Apa,kérlek vigyük haza!-kérte Helena.
-Minek?Ez csak egy csúnya,sovány csikó-mondta Ben.
-De ha itt hagyjuk elpusztul!-mondta Helena.
-Jó,hazavisszük,de akkor te gondozod,és te felelősséged!-mondta Ben
-Köszönöm!-örvendezett Helena.
Ben felemelte a csikót,mert olyan sovány volt,hogy elbírta, és hazavitték a lovardába.
Adtak neki boxot és Helena megetette cumisüvegből.
-Legyen a neve Táltos-mondta a vacsoránál Helena.
-Ne felejtsd el,hogy neked kell gondoznod!-emlékeztette az apja
-Ben,biztos,hogy jó ötlet volt ez a csikó?-kérdezte az anja.
-Gondozni fogom!És jó ötlet volt!-mondta Helena.
-Akkor a tied-mondta az apja.
-Köszönöm!-örvendezett Helena
Helena gondozta,belovagolta a csikót,aki közben felnőtt.
Helena versenyekre járt,a csikó már 3 éves volt.Heli és Táltos között olyan szoros lett a kapcsolat,hogy néha olyan volt,mintha beszélgetnének.
-Szia Táltos!-ment a kifutójához Heli.
Táltos köszönésként nyihogott.
-Hogy vagy?-kérdezte Heli
Táltos válaszként nyihogott,Heli a szemében látta,hogy szomorú.
-Mi baj?-kérdezte
Táltos a "vadon" felé nézett és szomorkásan nyihogott.
-Homvágyad van?-kérdezte Heli
Táltos a fejével bólintott.
-Beszélek apával.Addig is szia!-mondta Heli és elindult.
Táltos utánanyihogott.
Heli amikor odaért az apjához így szólt:
-Apa szerintem Táltosnak honvágya van!-mondta Heli
-Dehogy van honvágya!Ő csak egy ló!-válaszolt az apja
-De neki is vannak érzései!
-Sajnálom Heli,de ez nem igaz!
-Dehogynem!-Fakadt sírva Heli.
-Hagyjuk a vitát!A te lovad,azt csinálsz vele amit akarsz!-mondta Ben
-Jó-mondta Heli és visszament Táltoshoz
Amikor odaért kivezette Táltost a karámból és elengedte.
-Mennycsak táltos!-mondta Heli,és könnyek gördültek le az arcán.
Táltos Heli elé állt és búcsúzásképpen odatette a fejét.Heli megsimogatta.
-Most menj!-mondta Heli.
Táltos elindult az erdő felé.Mielőtt beért volna az erdőbe visszanyihogott Helinek.
-Te is hiányozni fogsz!-kiabálta Heli.
Helinek az élete teljesen megváltozott Táltos nélkül,de örült,hogy Táltos most jó helyen és boldog.
1 év múlva Táltos meglátogatta,de hozott magával egy kancát és egy csikót.
-Jaj Táltos!-köszönt Heli amikor meglátta.
Táltos nyihogott és odahívta a kerítéshez a csikót meg a kancát.
-Sziasztok!-köszönt nekik.
Sokat "beszélgettek" majd elköszöntek egymástól és Heli is meg Táltos és családja is hazament.
És boldogan éltek életük végéig,de nem mesélhetek el mindent.
Szóval itt a vége,fuss el véle!
