Lávillá

Az árny elvezetett az első lámpást védő szellemhez majd szertefoszlott. Egyedül maradtam az Alvilági lénnyel. Fekete volt, sötétvörös szemekkel és egy hosszú, hajlékony szarvval, minek a vége kéken világított. 

-Ki vagy?- kérdezte az árny- A lámpásért jöttél?- Nézett rám majd mielőtt válaszolhattam volna folytatta- Persze, hogy azért, mi másért?- nevetett halkan, kísértethez méltóan- Ahhoz, hogy megkaphasd előbb válaszolnod kell egy kérdésre, de előtte gondolom tudni akarod, hogy ez valódi lámpás-e. Ezt viszont meg nem mondom- villantotta meg fehér fogait- Csak annyit: Ezt a lámpást olyan készítette, kinek lehelete szeles köd és szeméből sosem hullik felhők baja. Helyzetek viharában bármikor köddé vállhat, nem félve semmitől megjelenik Alvilágban.

Várt egy kicsit majd folytatta:

-Döntöttél? Oké, nem várunk tovább. Jöhet a következő, minek megfejtésével elviheted, ha nem hamis.-mondta- Na, lássuk a rejtvényt: Eme csodás napon, mikor szellemek, démonok és az Alvilág árnyai átlépik fogdájukat, hogy idegen világba lépjenek és rémiszthessenek.Húsvérek félnek és faragnak, mi belül fényes s réseken át kívül világítva arcával ijeszt, hisz mással nem tud, túlvilág lényei is faragva reájuk igaz fényükkel hordozzák tovább. Miben örömüket lelik faragvány, mi az? 

Miután befejezte mondandóját előhúzva lámpását megvárta válaszod, s indított tovább, lámpással vagy anélkül.