Abath
Lávillá után tovább kellett mennem a következő őrhöz, de nem tudtam merre induljak. Aztán, a semmiból megjelent a ló árnya, aki az imént tűnt el, de most valahogy méginkább érinthetetlennek tűnt. Az árny elügetett előttem az úton majd újra eltűnt. Biztos ezzel akarta megmutatni az utat. Követtem. Vagyis pontosabban már csak a nyomát tudtam követni.
Hamarosan elértem a következő lényhez. Nagyobb volt, mint az előző és talán ijesztőbb is, de ezt nem tudom pontosan megmondani. Lilás-fekete bundája és fehéren izzó szemei voltak. Lehellete furcsa és füst szerű volt. Köd-és füstszerű levegő vette körbe. Sörénye és farka a lehelletéhez hasonló volt, csak feketében.
-Állj!- szólt rám- Gondolom a lámpásért jöttél. Ahhoz viszont el kell döntened, hogy igazi lámpás-e- mondta- Jól van, kezdjünk is bele: Hosszú idő feláldozatik, mire e lámpás elkészültetik. Sok törődéssel, fáradtságos munkával készítette földi lény. Napokig állt magányos fényében, sötétség megragadva nyúlt oda érte.- mondta a szellem ló. Elég bonyolultnak tűnik. Kár, hogy nem írhatom le! Nem baj, majd kitalálom! Na, de most nagyon kell figyelnem, hisz már elkezdte mondani a rejtvényt, mit meg kell fejtenem.
-Alakja nincs, hangja susog, de nem mond szót, hisz nem is él, mégis látni. Sírok felkelője hajnalok hajnalán, Halloween-i rémkép biz ő, de mi is?
